Egykori betege így mond most köszönetet az életért

A szakmai elismerések sora mellett most egykori daganatos betege terjesztette fel egy díjra dr. Bartyik Katalint. A nagyszénási származású gyermek hemato-onkológus azt mondja, számára nem is kell nagyobb visszajelzés ennél.

Daganat. A szó ijesztő, melynek hallatán rögvest a szomorúság és az aggodalom érzése fog el minket. Ha pedig egy gyermeket érint a betegség, még inkább felvetődik a kérdés: “Miért pont ő? Miért neki kell szenvednie, és talán meghalnia?” Egy külső szemlélő számára csupa sötét kép és gondolat elevenedik meg. De valakinek, aki 43 éve gyógyítja a rákos beteg gyerekeket, mást is jelent ez a szó: erőt, kitartást, összefogást, hitet. Ha pedig a fél évszázaddal ezelőtti statisztikával összeveti a jelent, akkor a gyógyulást és a boldog életeket is. Dr. Bartyik Katalin nagyszénási származású Szegeden élő és tevékenykedő egyetemi docens, csecsemő- és gyermekgyógyász, hematológus, onkológus szakorvos ismeri az utóbbi oldalt is. Munkáját több ízben is elismerte már a szakma, megkapta a Batthyány-Strattmann László díjat, a Summum Bonum díjat, az Érintettek Díját és az egyetemtől a Hippokratész díjat is, de számára legalább ekkora jelentőséggel bír az, hogy nemrégiben egyik gyógyult betege felterjesztette az Egészséghősök pályázatra.

Hírek

Számomra nem is kell több ennél. Egy ilyen visszajelzés, hogy az egykori kis betegemnek eszébe jutottam és ilyen szépeket írt rólam, nekem épp elég – kezdi meghatottam dr. Bartyik Katalin. A róla szóló sorok valóban meghatóak: „Erős személyiségével, pozitív kisugárzásával bátorságot és erőt ad a gyerekeknek a legnehezebb időszakban. (…) Reménnyel és kitartással tölti fel a gyerekeket. (…) Úgy érezhetik, hogy van egy erős támasz a hátuk mögött. Hozzáállásával és kommunikációjával feloldja a kialakult félelmet a gyermekekben és a szülőkben is. (…) A mi Kati nénink, a mi hősünk.” – írta róla felterjesztője.

Fél évszázada 15% volt, mára már 80% lett

Dr. Bartyik Katalin a Szegedi Gyermekklinika haemato-onkológia osztályvezető szakorvosként a Békés, Csongrád, Bács-Kiskun megyében élő rosszindulatú daganatos és vérképző eredetű betegségekben szenvedő gyermekeket gyógyítja már több mint négy évtizede, emellett 21 éven át a Reménysugár Alapítvány kuratóriumi elnökeként tevékenykedett.

– Egy 16 ágyas osztályon regionális központként működünk, főként rosszindulatú daganatos és leukémiás betegeket látunk el. A legtöbbjük akut leukémia vagy agytumor miatt kerül hozzánk. Évi 25-30 új betegünk van, akik többnyire nyolc hónapot töltenek el az osztályon, a kezelések szövődményeit ugyanis kezelni kell, és természetesen védeni is kell a kis betegeket. Negyven éve még 15-20%-ukat tudtuk meggyógyítani, mára viszont már a 80-85%-uk távozik egészségesen – mesélte boldogan.

A számok pozitív irányú változásának több oka is van. Az elsődleges gyógymód még mindig a kemoterápia, és a legtöbb beteg meg is gyógyul ennek hatására, de ha ez mégsem segít, akkor ma már sok egyéb lehetőség, – biológiai terápiák, őssejt transzplantáció – is a rendelkezésre áll. Emellett óriási jelentősége van annak, hogy a szövődmények is egyre jobban kezelhetők.

A támogató kezelés nagyon sokat javult az elmúlt években, a sebészi beavatkozásokkal, antibiotikummal vagy gomba elleni készítményekkel a szövődmények kezelhetők. És természetesen a körülmények is rengeteget változtak. Negyven évvel ezelőtt még nyolc gyermek volt egy szobában, és tizenhatra jutott egy fürdő. Ma már egy gyermek van egy külön fürdőszobás szobában az édesanyjával. A pszichés kezelések is jóval nagyobb hangsúlyt kapnak, segítségünkre van egy pszichológus és egy szociális munkás is, és a nővéreink is érzéssel, odaadással végzik a munkájukat – tette hozzá.

Régen beráncigálták a betegeket hozzájuk, ma már szaladnak elébük

Dr. Bartyik Katalin kiemelte, a gyógyuláshoz szinte elengedhetetlen, hogy a gyermek és a szülő higgyen, és hogy legyen bizalma az orvosokhoz és az ápolókhoz. Itt közvetlen és szeretetteljes közegben lábadoznak a kis betegek.

– Amikor belépek az osztályra, megszűnik számomra minden más. „Kati néni, gyere be” – kiáltják a gyerekek, mert hiányolnak, ha még aznap nem láttak. Mosolyogva megyek be hozzájuk, mert látniuk kell rajtam a bizakodást. Nálunk pozitív a hangulat és családias a légkör. Ezt nem is lehet másképp, hiszen együtt vagyunk a legtöbbjükkel majd egy éven át. Mikor elkezdtem ezen az osztályon dolgozni, úgy kellett beráncigálni hozzánk a gyereket. Ma már nincs bennük semmilyen félelmem vagy negatív érzés, hiszen szinte összenövünk a hosszú hónapok alatt. Visszajönnek a gyógyultak is meglátogatni minket, van, aki sok-sok év múltán már a gyermekével büszkélkedve keres meg bennünket. Ez a kapocs erőssé válik köztünk, így a sajnálatos veszteségek is nyomot hagynak bennünk. Bízom abban, hogy a daganatos gyerekeknek egyszer majd 100 %-os lesz a gyógyíthatósága – zárta gondoltait.

Kiemelt kép: delmagyar.hu

Kérjük segítsd Te is ADÓD 1%-val alapítványunkat!